2015. augusztus 24., hétfő

"Nyárbúcsúztató zene-bona,. eszem-iszom, s minden más, ami a családnak jól jön egy augusztus végi pénteki napon!"

                                                                            A




Szeretettel meghívja Önt és családját
2015. augusztus 28-án, pénteken 15 órától CSANA-MEGNYITÓ ÜNNEPSÉGÉRE és az azt megelőző NYÍLT NAPRA 10-12 óra között.
Helyszín: Nyíregyháza, Báthori u. 22.

Búcsúztassuk együtt a nyarat!

Mottó: Egy porszem világot jelent,
S egy szál vadvirág az eget,
Fogd föl tenyeredben a végtelent,
S egy percben élj évezredet.
/=William Blake/   


Háziasszony: Tóth-Balogh Nikolett,
akitől további részleteket is megtudhat: batorkacsana@gmail.com
vagy telefonon: +36 30 6186583


Közreműködik:


Gombóc együttes


Fridrich Noémi


Lulu bohóc



       A nyílt nap délelőtti vendége:
                                                
        SZÉVA duó



Gyerekeknek lesz arcfestés, tetoválás. játék, felnőtteknek intézménybejárás, konzultáció.

Ha van 3 évesnél kisebb gyermeke, kérjük, tartson velünk!

2015. augusztus 12., szerda

Programváltozás!



Sziasztok!

Tájékoztatunk Benneteket, hogy a nagy hőségre való tekintettel a pénteki klubbos összejövetel más időpontban kerül megrendezésre!



Figyeljétek a követkrző kiírást! J





Megértéseteket köszönjük!!


2015. augusztus 11., kedd

Meghívó a klubba



Meghívó a klubba – rendkívüli program a klub idejében

Ezuttal játszótérre invitáljuk a babáikkal kimozdulni vágyó anyukákat!


Az időpont adott2015. augusztus 14. (péntek) 10-12 óra.
A helyszínNyíregyháza, Sóstó – megújult játszótér






A tervezett program:
9:50-10:00 Érkezés a játszótérre
10:00-12:00 Amíg a gyerkőcök a jó levegőn játszanak, addig mi anyukák beszélgessünk egy jót! J

Várunk benneteket szeretettel!


2015. augusztus 5., szerda

Meghívó a klubba

Sziasztok!

Szeretettel meghívunk Benneteket a Nyíregyházi Babaklubba.

Az időpont2015. augusztus 7. (péntek) 10-12 óra.
A helyszínNyíregyháza, Báthory u. 22.


A hét témája: Óvodaérettség, óvodai beszoktatás
Az előadással egybekötött beszélgetést tartja: Györéné Csengeri Katalin óvónő, édesanya, a Nyíregyházi Babaklub tagja
Honnan tudhatjuk, hogy óvodaérett a gyermekünk? Hogyan lehet felkészülni az óvodai életre, és hogyan tudjuk felkészíteni a gyermekünket? Milyen nehézségekkel, kihívásokkal kell szembenéznünk az óvodába szoktatás során? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphattok a pénteki klubban.
A tervezett program:9:50-10:00 Érkezés, játékok, szőnyegek előkészítése a mulatságra
10:00-10:30 Bemutatkozó kör, hogy segítsük az ismerkedést
10:30-11:30 Óvodaérettség, óvodai beszokatás - Györéné Csengeri Katalin óvónővel
11:30-12:00 Szabad program
12:00-12:15 Kölcsönzés, ügyintézés, a terem rendbetétele.

Várunk benneteket szeretettel!

2015. augusztus 3., hétfő

,,Ahogy ő érkezett, az egy csoda volt." - Interjú Valcsák Viktóriával

A hónap babája: Viktor   


Mi a legnagyobb siker, amit családként megéltek?

Nekünk Viktorka. Az az igazság, hogy ő úgy jött, hogy nem is tudtunk róla. A legutolsó pillanatban tudtam meg. Én nem tudtam a terhességemről. Egyszer csak rosszul lettem, és kiderült, hogy babám lesz. A kórházban mondták, hogy már a nyolcadik hónapban vagyok. Azért nem vettem észre, mert nem volt semmilyen tünetem, mint hányinger vagy rosszullét. Nagyon pici pocakom volt, és mindenhová híztam, ezért nem vettem észre. A menszeszem is mindig megvolt és még gyógyszert is szedtem. Ezért nem is gondoltam, hogy terhes lehetek. Éppen a menszeszemet vártam és begörcsöltem. Bementünk a kórházba. Szabi nem is volt otthon, hanem a szüleim éppen jöttek. Ők vittek be és kérdezték ott tőlem, hogy nem vagyok terhes? Mondtam, hogy nem tudom, mindig van vérzésem, hízni viszont híztam. Rögtön rám rakták a műszereket és kiderült, hogy baba lesz. El kell mondanom, hogy nem én voltam az első, vannak ilyen esetek. Mi viszont nagyon örültünk neki, ő egy csoda. Szóval bekerültem a kórházba, és bent is maradtam. Először a szülőszobán voltam egy órát, nézték, hogy vannak-e fájdalmak, lesz-e szülés. Nem volt, így átvittek egy kórterembe és ott voltam. Vizsgálgattak, kiderült, hogy hány hónapos, hány hetes vagyok. Először mindig azt kérdeztem, hogy hány hetes, hány hónapos, hogy tudjunk róla, hiszen semmink nem volt, sem babakocsink, se semmi. Szabi a babaklubbal is kapcsolatba került, Ramónával. Pelenkázót is kaptunk a klubtól. Szóval bent maradtam a kórházban, lett védőnőm, hogy ugye legyen kiskönyvem és kapjam meg a támogatásokat, hogy legyen legalább négy pecsétem. Szombaton kerültem be és csütörtökön már menni akartam haza, hiszen nem volt semmi gond. Csütörtökön viszont rossz volt az nst vizsgálatom, és mondták, hogy menjek ultrahangra és mentem is a szülőszobára. Ott mintegy két óráig csak feküdtem és nézték, hogy mi a helyzet. Azt mondták, hogy adjunk egy kis oxitocint, aztán meglátjuk, hogy hogy reagál a baba. Én már azt tudtam, hogyha oxitocinról van szó, akkor ott tuti, hogy szülés lesz. Én mondtam, hogy nem kellene, hiszen én még nem vagyok felkészülve, nem szeretném még. Azt mondták, hogy muszáj, de csak egy fél mg-ot kaptam az oxitocinból. Egy fél óra múlva már négy ujjnyira ki voltam tágulva, úgyhogy mondta az orvos, hogy itt szülés lesz. Mondták rögtön egyébként, hogy fiú, a nevét azt tudtuk, lány nevünk viszont nem volt. Az volt a vicces, hogy Szabi felhívott, hogy beszélt egy orvos barátjával és megkérte, hogy nézzen utána, hogy pontosan mi a helyzet és mondta, hogy még van időnk, mert nyolc hónapos vagyok, még 3-4 hét lehet hátra a szülésig, és leraktam a telefont. Utána jött az orvos és mondta, hogy szülés lesz. Rögtön vissza is hívtam Szabit és mondtam, hogy most fogok szülni. Úgyhogy ő meg dolgozott ráadásul a Mandala Dalszínházban. Szerencsére Nyíregyházán voltak, és otthagyott mindent, jött be a kórházba. Mondtam neki, hogy mondjon egy lánynevet, hiszen mi van, ha lány lesz. Azt mondta, hogy nem lesz lány. Mondtam neki, hogyha eszedbe jut valami, küldj egy sms-t. Azt tudtuk, hogy Viktor lesz, ha fiú lesz. Az öcsém jött be hozzám, mert ő orvos. Szóltam neki, hogy szülés van. Úgy szültem, hogy az öcsém volt bent. Külön vittek, nem közös szobába, hanem átvittek egy kórterembe két fájás között. Nagyon hamar megszületett utána már, burkot repesztettek és egy óra alatt kint volt. Mondanom sem kell, hogy nem kaptam semmilyen támogatást, hiába fellebbeztünk és elmondtuk, hogy mi történt, semmit nem kaptam. Az egyszeri támogatást sem, és a gyedet sem, kezdettől fogva csak a gyest kapom. Nagyon örülünk Viktornak, egy csoda volt. Szabi a szüleimmel három nap alatt mindent összeszedett. Annyi ruhát kaptunk a barátnőimtől, hogy nem tudtuk hova tenni. Ruhákat nem is vettünk szinte. Kiságyat is kaptunk egy babaklubos családtól. Mire hazamentünk a kórházba, mindenünk megvolt. Az nagyon rosszul esett, hogy én nem tudtam ebben részt venni, annyira tehetetlennek éreztem magam. Tíz napig voltunk kórházban, de miután Viktor megszületett, három nap múlva jöhettünk is haza. Nekem viszont rossz volt az a tíz nap. Szabi erre mondta azt, hogy te tíz nap alatt tudtad le a szülést, más kilenc hónapig szenved a sok vizsgálattal. Tényleg semmi gond nem volt és nincs, arányosan is született, nyolc hónapra 47 cm-rel és 2750 grammal. Hajas baba volt, igazi kis pofija volt.





Mi a legnagyobb kihívás, amivel nőként vagy anyaként szembe kellett nézned?

Ez nem is kihívás, hanem rosszul esett, hogy a törvények betartásával büntetik azt, ha ugye valaki nem tud arról, hogy teherbe esett, mert nincs semmi jele. Persze mindenhová híztam, de nem éreztem. Fájások sem voltak, nem is rugdosott annyira. Mikor már tudtam, hogy babát várok, és figyeltem, hogy milyen lehet, amikor rugdos, teljesen olyan, mint egy kis bélmozgás. Annyira piciket rúgott, hogy nem vettem észre. A kérdésre visszatérve, a juttatások nehézséget okoztak. Semmit nem vettek figyelembe, csak azt, hogy a négy pecsét nincs meg. Csak a törvény számít, és semmi más. Abszolút a törvények beszélnek. Hiába írtam le egy levélbe, hogy mi történt, az volt a válasz, hogy ez és ez a paragrafus van, és ez a törvény. Ha szeretnék fellebbezni, mehetek a bíróságra, de hát 60.000 forintért nem, pedig nagy szükség lett volna rá. Nekem ez volt, nem is kihívás, hanem nehézség. Ami most kihívás, az az, hogy nem tudom, hogy kellene Viktorral megbeszélni, hogy ne csapkodja az ajtókat, de egyébként nem tartom kihívásnak az anyaságot.


Ha változtathatnál a családok sorsán, mit tennél, hogy a mai gyerekeknek jobb legyen?

Lehet, hogy nem választottam volna azokat a munkahelyeket, amiket eddig, mert nagyon labilisak voltak. Nem arra törekedtem volna, hogy mindegy, hogy mi, csak legyen, hanem egy biztos állás kellett volna. Mivel nem volt munkahelyem sem, így még gyedet sem kaptam. Általánosságban pedig szerintem családfüggő, hogy melyik gyereknek hogyan jó. Mi próbáljuk úgy csinálni, hogy az anyagias dolgok ne játszanak szerepet. Viktor még csak két éves, de nem tudja, hogy mi a pénz, pedig  nagyon sok olyan két éves gyerek van, aki már szülinapra borítékot kap. Szoktunk olyat játszani, hogy sót vegyenek, sót vegyenek. Ő még azt sem tudja, hogy mennyibe kerül a só, vagy, hogy mit jelent az, hogy ki kell fizetni. Nem nagyon éreztettük ezt vele, hogy mi az. Nyilván majd el kell neki mondani. Azt szoktuk mondani, mivel még nem tudja, hogy mi az, hogy forint, hogy kettő valami, például kettő kis kocka, vagy valamit kitalálunk, és az a fizetőeszköz. Ez nehéz kérdés egyébként. Szerintem az anyagiasságot nem kellene nagyon hamar elkezdeni belenevelni, hanem minél később találkozzunk vele.



Mit tudsz a nők és anyák jogairól?

Nem sokat. Most, bekerültem a Gyerecsak Egyesület által szervezett jogi tanácsadó csoportba, majd itt megismerem. A saját ügyemben is azért nem mentem széllel szemben, mert abszolút nem tudtam, hogy mi és hogy.

Van-e nő vagy anya, akit a példaképednek tekintesz?

Anyukám, mert ugye ő az, aki felnevelt. Én próbálom szabadon nevelni Viktort, hogy mindent kipróbáljon és megtapasztaljon, mindegy, hogyha a konyhaszekrényből mindent kiszed. Úgy gondolom, hogy minél többet tapasztal a gyerek, annál jobban fel tudja fedezni a világot, tehát ezzel azt akarom mondani, hogy nem vagyok az a típus, hogy nincs rend Úristen, szétszedtünk mindent. Utána mindent elpakolunk persze, csak szeretem, hogyha mindent megnéz, kipakol. Sokszor volt úgy, hogy kipakolta a konyhaszekrényt és vissza is rakta egy idő után. Így még meg is szokja, hogy visszateszi a dolgokat. Utána már a gyerekszobába nem fértek hova a játékok, lett neki egy polca, és oda felraktuk a játékait. Most is, hogyha levesz valamit, akkor összeszedi és visszateszi. Szerintem a tapasztalat útján való tanulás nagyon fontos. Nem mondom, hogy rakd vissza, de látja, hogy én visszateszem, és ő is visszateszi. Nem dorgálom le sosem, hogy mit csinált, hanem inkább megbeszéljünk. Szerintem ő már megérti. Hogyha kiabálnék vele, akkor annál jobban csinálná. Azt már tapasztaltam. Volt olyan, hogy türelmetlenebb voltam, jobban rászóltam, és annál jobban csinálta. Inkább azóta megbeszéljük a dolgokat és az meg is marad neki.


Hogyan kerültél kapcsolatba a kötődő neveléssel, illetve a babahordozással?

A kötődő nevelés magától jött. a kisfiam még a mai napig is szopizik és nem mindig került vissza az ágyikójába sem. Úgy is alakult ki, hogy amikor kinőtte a kiságyat, akkor mi megkaptuk a nagy ágyat, apa pedig néha a nagyágyon, néha a matracon alszik. A mai napig is együtt alszunk, és kényelmesebben is alszunk, nem az van, hogy hárman szűkölködünk, hanem elvagyunk kényelmesen Viktorkával.  Hordozni nem hordoztam, nem is találkoztam még a klub előtt a közvetlen környezetemben ezzel. Amikor elmentünk a tavaly márciusi családi napra, tényleg nagyon kellemesen éreztük magunkat. Utána Viktorkának pont akkor volt az alvásideje és nem nagyon tudtunk menni. Év elején megjelentünk megint. Most már, ahogy tudunk, járunk. A hordozást is kipróbáltuk, háton csatosban. Táncoltunk is Tündivel. Utána kaptunk egy hordozót, de kétszer használtuk. Majd a következő babának jó lesz. Nagyon sokat volt viszont ölben, nem nagyon szeretett babakocsiban sem lenni. Volt egy időszak, mikor vittük a babakocsit, tíz percig benne volt, utána kivettük és toltuk a babakocsit. Abba vásároltunk. Sokat volt ölben kendő nélkül is. Nekünk magától jött a kézben hordozás és a kötődő nevelés is.


Milyen előnyöket, illetve eredményeket tudsz be ennek a módszernek?

Szerintem barátságosabbak ezek a gyerekek, és nem félősek, nyugodtabbak, nyitottabbak. Biztosan amiatt, hogy sokat van anyukával és apukával, vagy más is hordozhatja ugye, és lehet, hogy mindig biztonságban érzik magukat és nincs meg az ellenérzet bennük.


Mesélnél egy kicsit a gyermekedről? Milyen személyiséggel rendelkezik?

Nagyon nyugodt baba volt, mikor megszületett akkor is, de most is nagyon nyugodt. Mikor pici volt, rendesen aludt és evett. Később jött, 4-5 hónaposan az az időszak, amikor napközben 20 perceket aludt, nem sok mindent tudtam akkor tőle csinálni. Éjszaka viszont rendesen aludt, négy óránként kelt fel. Az éjszaka teljesen rendben volt. Nagyon igényli azt, hogy mindig ott legyek vele, együtt játszunk, együtt nézegessük a könyvet, együtt nézzünk mesét, tehát igényli, hogy együtt legyünk. Együtt is főzünk, mindent együtt csinálunk. Mikor délután alszik, akkor van csak egyedül, akkor jövök ki tőle csak. Nyugodt, el lehet menni vele bárhová. Kiegyensúlyozott gyereknek tartom.



Milyen szemléletmódot tanítasz és adsz át a gyermekednek? Hogyan készíted fel őt az életre?

Az óvodára készítem fel most éppen. Mindent megbeszélünk, így ezt is. Többször elmondom, hogy most már eljött az az időszak, hogy neked óvodába kell majd menni. Együtt mentünk el a beiratkozásra is. Megismerte az óvó nénit, nagyon jól elvolt vele. Én fontosnak tartottam, hogy a kezdetektől ott legyen és lássa, hogy hova fog menni. Igaz, hogy ő volt csak egyedül gyerek, más gyereket nem hoztak el, és annyira jól szétnézett és játszott mindennel, hogy az óvó néni mondta is, hogy hiába novemberi, jöhet nyugodtan szeptembertől, mert látja, hogy óvodaérett és érdeklődő. Visszatérve a kérdésre, az a lényeg szerintem, hogy ami a családdal kapcsolatos, és ami körülötte történik, arról mindig tudjon. Mindent meg kell beszélni, még ha azt hisszük, hogy nem is értheti ő ezt meg, akkor is el kell neki mondani mindent. Még ha nem is tudja most, majd egyszer biztosan megérti.


Ha össze kellene hasonlítanod a saját gyermekkorodat és a gyermeked gyermekkorát, milyen hasonlóságokat és különbségeket tudnál említeni?


Szerintem régebben, mikor mi is kicsik voltunk, jobban ez a parancsolós, határokat szabó nevelési mód volt. Nekem a szüleim tanárok, és ebből is következett az, hogy úgy neveltek minket. Van egy öcsém és nővéreim is, nagyon rendre neveltek minket, illetve a pontosságra, arra, hogy ne késsünk, és nagyon szigorúan. Úgy gondolom, hogy nagyon sokat változott a világ. Elfogadják azt is, ahogy én hogy nevelem Viktort, de azért furcsa nekik és beleszólnának, idézőjelbe beleszólnának, hogy én hogy nevelem Viktort. Persze nem beleszólnak, csak elmondják a véleményüket. Engem például, ha rosszat csináltam, a sarokba küldtek, vagy nem nézhettem tévét. Valamivel mindig büntettek. Én Viktort nem szoktam büntetni, hanem megbeszélem vele, hogy nem szabad, mert ők azt mondják, hogy nem fogja megérteni a gyerek, de igenis megérti. Emlékszem az öcsém játszott a sarokban, abszolút nem fogta fel, hogy mi van. Játszott valamit, és elvolt, nem fogta fel, hogy mi van. Az az igazság, hogy én sem. Volt olyan, hogy kiborítottam valamit, ez megesik ugye mással is, mi is kiborítunk bármit. Ezért is volt, hogy a sarokba kellett állnom, hogy elgondolkodjak rajta. Én ezeket nem díjazom. Nem is érthető az a gyerek szempontjából szerintem. Jobb az, ha megbeszéljük. Ha még egyszer csinálja, akkor hosszabban kell beszélgetni, de szerintem ezek a plusz büntetések nem működnek. Egyébként azt veszem észre, hogy nagyon sok szülő nem foglalkozik a gyerekével. Szerencsére azokban a körökben, ahol én mozgok, olyan szülők vannak, akik törődnek a gyerekekkel. Az iskolákban és az óvodákban viszont sokszor látom, hogy nagyon sok gyerek nincsen nevelve, csak elvan a gyerek, és ahogy esik, úgy puffan, nem foglalkoznak vele, én ezt látom. Biztos az óvó néniknek is sok bajuk van, de az iskolában még nehezebb, mert ott van egy rendszer is, és sok a magatartászavaros gyerek sajnos. Én ezt látom. Nem is tudom, hogy azok a szülők miért vágnak bele abba, hogy legyen gyerekük. Miért kell nekik gyerek? Miért vállalják? Hogyha már idegesíti ez vagy az, elküldi a gyereket, hogy menjél ide vagy menjél oda. Nem tudom, hogy hogy gondolkodnak azok a szülők, akik így vállalják a gyerekeket. Végezetül annyit szeretnék még megosztani, hogy örülök, hogy megtaláltalak titeket, jól érzem magam a klubban, és Viktorka is jól érzi magát.


Bátorka mesemondó, drámajátszó nyári napközis tábor



"Nyárbúcsúztató zene-bona,. eszem-iszom, s minden más, ami a családnak jól jön egy augusztus végi pénteki napon!"

                                                                            A




Szeretettel meghívja Önt és családját
2015. augusztus 28-án, pénteken 15 órától CSANA-MEGNYITÓ ÜNNEPSÉGÉRE és az azt megelőző NYÍLT NAPRA 10-12 óra között.
Helyszín: Nyíregyháza, Báthori u. 22.

Búcsúztassuk együtt a nyarat!

Mottó: Egy porszem világot jelent,
S egy szál vadvirág az eget,
Fogd föl tenyeredben a végtelent,
S egy percben élj évezredet.
/=William Blake/   


Háziasszony: Tóth-Balogh Nikolett,
akitől további részleteket is megtudhat: batorkacsana@gmail.com
vagy telefonon: +36 30 6186583


Közreműködik:


Gombóc együttes


Fridrich Noémi


Lulu bohóc



       A nyílt nap délelőtti vendége:
                                                
        SZÉVA duó



Gyerekeknek lesz arcfestés, tetoválás. játék, felnőtteknek intézménybejárás, konzultáció.

Ha van 3 évesnél kisebb gyermeke, kérjük, tartson velünk!

Programváltozás!



Sziasztok!

Tájékoztatunk Benneteket, hogy a nagy hőségre való tekintettel a pénteki klubbos összejövetel más időpontban kerül megrendezésre!



Figyeljétek a követkrző kiírást! J





Megértéseteket köszönjük!!


Meghívó a klubba



Meghívó a klubba – rendkívüli program a klub idejében

Ezuttal játszótérre invitáljuk a babáikkal kimozdulni vágyó anyukákat!


Az időpont adott2015. augusztus 14. (péntek) 10-12 óra.
A helyszínNyíregyháza, Sóstó – megújult játszótér






A tervezett program:
9:50-10:00 Érkezés a játszótérre
10:00-12:00 Amíg a gyerkőcök a jó levegőn játszanak, addig mi anyukák beszélgessünk egy jót! J

Várunk benneteket szeretettel!


Meghívó a klubba

Sziasztok!

Szeretettel meghívunk Benneteket a Nyíregyházi Babaklubba.

Az időpont2015. augusztus 7. (péntek) 10-12 óra.
A helyszínNyíregyháza, Báthory u. 22.


A hét témája: Óvodaérettség, óvodai beszoktatás
Az előadással egybekötött beszélgetést tartja: Györéné Csengeri Katalin óvónő, édesanya, a Nyíregyházi Babaklub tagja
Honnan tudhatjuk, hogy óvodaérett a gyermekünk? Hogyan lehet felkészülni az óvodai életre, és hogyan tudjuk felkészíteni a gyermekünket? Milyen nehézségekkel, kihívásokkal kell szembenéznünk az óvodába szoktatás során? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphattok a pénteki klubban.
A tervezett program:9:50-10:00 Érkezés, játékok, szőnyegek előkészítése a mulatságra
10:00-10:30 Bemutatkozó kör, hogy segítsük az ismerkedést
10:30-11:30 Óvodaérettség, óvodai beszokatás - Györéné Csengeri Katalin óvónővel
11:30-12:00 Szabad program
12:00-12:15 Kölcsönzés, ügyintézés, a terem rendbetétele.

Várunk benneteket szeretettel!

,,Ahogy ő érkezett, az egy csoda volt." - Interjú Valcsák Viktóriával

A hónap babája: Viktor   


Mi a legnagyobb siker, amit családként megéltek?

Nekünk Viktorka. Az az igazság, hogy ő úgy jött, hogy nem is tudtunk róla. A legutolsó pillanatban tudtam meg. Én nem tudtam a terhességemről. Egyszer csak rosszul lettem, és kiderült, hogy babám lesz. A kórházban mondták, hogy már a nyolcadik hónapban vagyok. Azért nem vettem észre, mert nem volt semmilyen tünetem, mint hányinger vagy rosszullét. Nagyon pici pocakom volt, és mindenhová híztam, ezért nem vettem észre. A menszeszem is mindig megvolt és még gyógyszert is szedtem. Ezért nem is gondoltam, hogy terhes lehetek. Éppen a menszeszemet vártam és begörcsöltem. Bementünk a kórházba. Szabi nem is volt otthon, hanem a szüleim éppen jöttek. Ők vittek be és kérdezték ott tőlem, hogy nem vagyok terhes? Mondtam, hogy nem tudom, mindig van vérzésem, hízni viszont híztam. Rögtön rám rakták a műszereket és kiderült, hogy baba lesz. El kell mondanom, hogy nem én voltam az első, vannak ilyen esetek. Mi viszont nagyon örültünk neki, ő egy csoda. Szóval bekerültem a kórházba, és bent is maradtam. Először a szülőszobán voltam egy órát, nézték, hogy vannak-e fájdalmak, lesz-e szülés. Nem volt, így átvittek egy kórterembe és ott voltam. Vizsgálgattak, kiderült, hogy hány hónapos, hány hetes vagyok. Először mindig azt kérdeztem, hogy hány hetes, hány hónapos, hogy tudjunk róla, hiszen semmink nem volt, sem babakocsink, se semmi. Szabi a babaklubbal is kapcsolatba került, Ramónával. Pelenkázót is kaptunk a klubtól. Szóval bent maradtam a kórházban, lett védőnőm, hogy ugye legyen kiskönyvem és kapjam meg a támogatásokat, hogy legyen legalább négy pecsétem. Szombaton kerültem be és csütörtökön már menni akartam haza, hiszen nem volt semmi gond. Csütörtökön viszont rossz volt az nst vizsgálatom, és mondták, hogy menjek ultrahangra és mentem is a szülőszobára. Ott mintegy két óráig csak feküdtem és nézték, hogy mi a helyzet. Azt mondták, hogy adjunk egy kis oxitocint, aztán meglátjuk, hogy hogy reagál a baba. Én már azt tudtam, hogyha oxitocinról van szó, akkor ott tuti, hogy szülés lesz. Én mondtam, hogy nem kellene, hiszen én még nem vagyok felkészülve, nem szeretném még. Azt mondták, hogy muszáj, de csak egy fél mg-ot kaptam az oxitocinból. Egy fél óra múlva már négy ujjnyira ki voltam tágulva, úgyhogy mondta az orvos, hogy itt szülés lesz. Mondták rögtön egyébként, hogy fiú, a nevét azt tudtuk, lány nevünk viszont nem volt. Az volt a vicces, hogy Szabi felhívott, hogy beszélt egy orvos barátjával és megkérte, hogy nézzen utána, hogy pontosan mi a helyzet és mondta, hogy még van időnk, mert nyolc hónapos vagyok, még 3-4 hét lehet hátra a szülésig, és leraktam a telefont. Utána jött az orvos és mondta, hogy szülés lesz. Rögtön vissza is hívtam Szabit és mondtam, hogy most fogok szülni. Úgyhogy ő meg dolgozott ráadásul a Mandala Dalszínházban. Szerencsére Nyíregyházán voltak, és otthagyott mindent, jött be a kórházba. Mondtam neki, hogy mondjon egy lánynevet, hiszen mi van, ha lány lesz. Azt mondta, hogy nem lesz lány. Mondtam neki, hogyha eszedbe jut valami, küldj egy sms-t. Azt tudtuk, hogy Viktor lesz, ha fiú lesz. Az öcsém jött be hozzám, mert ő orvos. Szóltam neki, hogy szülés van. Úgy szültem, hogy az öcsém volt bent. Külön vittek, nem közös szobába, hanem átvittek egy kórterembe két fájás között. Nagyon hamar megszületett utána már, burkot repesztettek és egy óra alatt kint volt. Mondanom sem kell, hogy nem kaptam semmilyen támogatást, hiába fellebbeztünk és elmondtuk, hogy mi történt, semmit nem kaptam. Az egyszeri támogatást sem, és a gyedet sem, kezdettől fogva csak a gyest kapom. Nagyon örülünk Viktornak, egy csoda volt. Szabi a szüleimmel három nap alatt mindent összeszedett. Annyi ruhát kaptunk a barátnőimtől, hogy nem tudtuk hova tenni. Ruhákat nem is vettünk szinte. Kiságyat is kaptunk egy babaklubos családtól. Mire hazamentünk a kórházba, mindenünk megvolt. Az nagyon rosszul esett, hogy én nem tudtam ebben részt venni, annyira tehetetlennek éreztem magam. Tíz napig voltunk kórházban, de miután Viktor megszületett, három nap múlva jöhettünk is haza. Nekem viszont rossz volt az a tíz nap. Szabi erre mondta azt, hogy te tíz nap alatt tudtad le a szülést, más kilenc hónapig szenved a sok vizsgálattal. Tényleg semmi gond nem volt és nincs, arányosan is született, nyolc hónapra 47 cm-rel és 2750 grammal. Hajas baba volt, igazi kis pofija volt.





Mi a legnagyobb kihívás, amivel nőként vagy anyaként szembe kellett nézned?

Ez nem is kihívás, hanem rosszul esett, hogy a törvények betartásával büntetik azt, ha ugye valaki nem tud arról, hogy teherbe esett, mert nincs semmi jele. Persze mindenhová híztam, de nem éreztem. Fájások sem voltak, nem is rugdosott annyira. Mikor már tudtam, hogy babát várok, és figyeltem, hogy milyen lehet, amikor rugdos, teljesen olyan, mint egy kis bélmozgás. Annyira piciket rúgott, hogy nem vettem észre. A kérdésre visszatérve, a juttatások nehézséget okoztak. Semmit nem vettek figyelembe, csak azt, hogy a négy pecsét nincs meg. Csak a törvény számít, és semmi más. Abszolút a törvények beszélnek. Hiába írtam le egy levélbe, hogy mi történt, az volt a válasz, hogy ez és ez a paragrafus van, és ez a törvény. Ha szeretnék fellebbezni, mehetek a bíróságra, de hát 60.000 forintért nem, pedig nagy szükség lett volna rá. Nekem ez volt, nem is kihívás, hanem nehézség. Ami most kihívás, az az, hogy nem tudom, hogy kellene Viktorral megbeszélni, hogy ne csapkodja az ajtókat, de egyébként nem tartom kihívásnak az anyaságot.


Ha változtathatnál a családok sorsán, mit tennél, hogy a mai gyerekeknek jobb legyen?

Lehet, hogy nem választottam volna azokat a munkahelyeket, amiket eddig, mert nagyon labilisak voltak. Nem arra törekedtem volna, hogy mindegy, hogy mi, csak legyen, hanem egy biztos állás kellett volna. Mivel nem volt munkahelyem sem, így még gyedet sem kaptam. Általánosságban pedig szerintem családfüggő, hogy melyik gyereknek hogyan jó. Mi próbáljuk úgy csinálni, hogy az anyagias dolgok ne játszanak szerepet. Viktor még csak két éves, de nem tudja, hogy mi a pénz, pedig  nagyon sok olyan két éves gyerek van, aki már szülinapra borítékot kap. Szoktunk olyat játszani, hogy sót vegyenek, sót vegyenek. Ő még azt sem tudja, hogy mennyibe kerül a só, vagy, hogy mit jelent az, hogy ki kell fizetni. Nem nagyon éreztettük ezt vele, hogy mi az. Nyilván majd el kell neki mondani. Azt szoktuk mondani, mivel még nem tudja, hogy mi az, hogy forint, hogy kettő valami, például kettő kis kocka, vagy valamit kitalálunk, és az a fizetőeszköz. Ez nehéz kérdés egyébként. Szerintem az anyagiasságot nem kellene nagyon hamar elkezdeni belenevelni, hanem minél később találkozzunk vele.



Mit tudsz a nők és anyák jogairól?

Nem sokat. Most, bekerültem a Gyerecsak Egyesület által szervezett jogi tanácsadó csoportba, majd itt megismerem. A saját ügyemben is azért nem mentem széllel szemben, mert abszolút nem tudtam, hogy mi és hogy.

Van-e nő vagy anya, akit a példaképednek tekintesz?

Anyukám, mert ugye ő az, aki felnevelt. Én próbálom szabadon nevelni Viktort, hogy mindent kipróbáljon és megtapasztaljon, mindegy, hogyha a konyhaszekrényből mindent kiszed. Úgy gondolom, hogy minél többet tapasztal a gyerek, annál jobban fel tudja fedezni a világot, tehát ezzel azt akarom mondani, hogy nem vagyok az a típus, hogy nincs rend Úristen, szétszedtünk mindent. Utána mindent elpakolunk persze, csak szeretem, hogyha mindent megnéz, kipakol. Sokszor volt úgy, hogy kipakolta a konyhaszekrényt és vissza is rakta egy idő után. Így még meg is szokja, hogy visszateszi a dolgokat. Utána már a gyerekszobába nem fértek hova a játékok, lett neki egy polca, és oda felraktuk a játékait. Most is, hogyha levesz valamit, akkor összeszedi és visszateszi. Szerintem a tapasztalat útján való tanulás nagyon fontos. Nem mondom, hogy rakd vissza, de látja, hogy én visszateszem, és ő is visszateszi. Nem dorgálom le sosem, hogy mit csinált, hanem inkább megbeszéljünk. Szerintem ő már megérti. Hogyha kiabálnék vele, akkor annál jobban csinálná. Azt már tapasztaltam. Volt olyan, hogy türelmetlenebb voltam, jobban rászóltam, és annál jobban csinálta. Inkább azóta megbeszéljük a dolgokat és az meg is marad neki.


Hogyan kerültél kapcsolatba a kötődő neveléssel, illetve a babahordozással?

A kötődő nevelés magától jött. a kisfiam még a mai napig is szopizik és nem mindig került vissza az ágyikójába sem. Úgy is alakult ki, hogy amikor kinőtte a kiságyat, akkor mi megkaptuk a nagy ágyat, apa pedig néha a nagyágyon, néha a matracon alszik. A mai napig is együtt alszunk, és kényelmesebben is alszunk, nem az van, hogy hárman szűkölködünk, hanem elvagyunk kényelmesen Viktorkával.  Hordozni nem hordoztam, nem is találkoztam még a klub előtt a közvetlen környezetemben ezzel. Amikor elmentünk a tavaly márciusi családi napra, tényleg nagyon kellemesen éreztük magunkat. Utána Viktorkának pont akkor volt az alvásideje és nem nagyon tudtunk menni. Év elején megjelentünk megint. Most már, ahogy tudunk, járunk. A hordozást is kipróbáltuk, háton csatosban. Táncoltunk is Tündivel. Utána kaptunk egy hordozót, de kétszer használtuk. Majd a következő babának jó lesz. Nagyon sokat volt viszont ölben, nem nagyon szeretett babakocsiban sem lenni. Volt egy időszak, mikor vittük a babakocsit, tíz percig benne volt, utána kivettük és toltuk a babakocsit. Abba vásároltunk. Sokat volt ölben kendő nélkül is. Nekünk magától jött a kézben hordozás és a kötődő nevelés is.


Milyen előnyöket, illetve eredményeket tudsz be ennek a módszernek?

Szerintem barátságosabbak ezek a gyerekek, és nem félősek, nyugodtabbak, nyitottabbak. Biztosan amiatt, hogy sokat van anyukával és apukával, vagy más is hordozhatja ugye, és lehet, hogy mindig biztonságban érzik magukat és nincs meg az ellenérzet bennük.


Mesélnél egy kicsit a gyermekedről? Milyen személyiséggel rendelkezik?

Nagyon nyugodt baba volt, mikor megszületett akkor is, de most is nagyon nyugodt. Mikor pici volt, rendesen aludt és evett. Később jött, 4-5 hónaposan az az időszak, amikor napközben 20 perceket aludt, nem sok mindent tudtam akkor tőle csinálni. Éjszaka viszont rendesen aludt, négy óránként kelt fel. Az éjszaka teljesen rendben volt. Nagyon igényli azt, hogy mindig ott legyek vele, együtt játszunk, együtt nézegessük a könyvet, együtt nézzünk mesét, tehát igényli, hogy együtt legyünk. Együtt is főzünk, mindent együtt csinálunk. Mikor délután alszik, akkor van csak egyedül, akkor jövök ki tőle csak. Nyugodt, el lehet menni vele bárhová. Kiegyensúlyozott gyereknek tartom.



Milyen szemléletmódot tanítasz és adsz át a gyermekednek? Hogyan készíted fel őt az életre?

Az óvodára készítem fel most éppen. Mindent megbeszélünk, így ezt is. Többször elmondom, hogy most már eljött az az időszak, hogy neked óvodába kell majd menni. Együtt mentünk el a beiratkozásra is. Megismerte az óvó nénit, nagyon jól elvolt vele. Én fontosnak tartottam, hogy a kezdetektől ott legyen és lássa, hogy hova fog menni. Igaz, hogy ő volt csak egyedül gyerek, más gyereket nem hoztak el, és annyira jól szétnézett és játszott mindennel, hogy az óvó néni mondta is, hogy hiába novemberi, jöhet nyugodtan szeptembertől, mert látja, hogy óvodaérett és érdeklődő. Visszatérve a kérdésre, az a lényeg szerintem, hogy ami a családdal kapcsolatos, és ami körülötte történik, arról mindig tudjon. Mindent meg kell beszélni, még ha azt hisszük, hogy nem is értheti ő ezt meg, akkor is el kell neki mondani mindent. Még ha nem is tudja most, majd egyszer biztosan megérti.


Ha össze kellene hasonlítanod a saját gyermekkorodat és a gyermeked gyermekkorát, milyen hasonlóságokat és különbségeket tudnál említeni?


Szerintem régebben, mikor mi is kicsik voltunk, jobban ez a parancsolós, határokat szabó nevelési mód volt. Nekem a szüleim tanárok, és ebből is következett az, hogy úgy neveltek minket. Van egy öcsém és nővéreim is, nagyon rendre neveltek minket, illetve a pontosságra, arra, hogy ne késsünk, és nagyon szigorúan. Úgy gondolom, hogy nagyon sokat változott a világ. Elfogadják azt is, ahogy én hogy nevelem Viktort, de azért furcsa nekik és beleszólnának, idézőjelbe beleszólnának, hogy én hogy nevelem Viktort. Persze nem beleszólnak, csak elmondják a véleményüket. Engem például, ha rosszat csináltam, a sarokba küldtek, vagy nem nézhettem tévét. Valamivel mindig büntettek. Én Viktort nem szoktam büntetni, hanem megbeszélem vele, hogy nem szabad, mert ők azt mondják, hogy nem fogja megérteni a gyerek, de igenis megérti. Emlékszem az öcsém játszott a sarokban, abszolút nem fogta fel, hogy mi van. Játszott valamit, és elvolt, nem fogta fel, hogy mi van. Az az igazság, hogy én sem. Volt olyan, hogy kiborítottam valamit, ez megesik ugye mással is, mi is kiborítunk bármit. Ezért is volt, hogy a sarokba kellett állnom, hogy elgondolkodjak rajta. Én ezeket nem díjazom. Nem is érthető az a gyerek szempontjából szerintem. Jobb az, ha megbeszéljük. Ha még egyszer csinálja, akkor hosszabban kell beszélgetni, de szerintem ezek a plusz büntetések nem működnek. Egyébként azt veszem észre, hogy nagyon sok szülő nem foglalkozik a gyerekével. Szerencsére azokban a körökben, ahol én mozgok, olyan szülők vannak, akik törődnek a gyerekekkel. Az iskolákban és az óvodákban viszont sokszor látom, hogy nagyon sok gyerek nincsen nevelve, csak elvan a gyerek, és ahogy esik, úgy puffan, nem foglalkoznak vele, én ezt látom. Biztos az óvó néniknek is sok bajuk van, de az iskolában még nehezebb, mert ott van egy rendszer is, és sok a magatartászavaros gyerek sajnos. Én ezt látom. Nem is tudom, hogy azok a szülők miért vágnak bele abba, hogy legyen gyerekük. Miért kell nekik gyerek? Miért vállalják? Hogyha már idegesíti ez vagy az, elküldi a gyereket, hogy menjél ide vagy menjél oda. Nem tudom, hogy hogy gondolkodnak azok a szülők, akik így vállalják a gyerekeket. Végezetül annyit szeretnék még megosztani, hogy örülök, hogy megtaláltalak titeket, jól érzem magam a klubban, és Viktorka is jól érzi magát.


Bátorka mesemondó, drámajátszó nyári napközis tábor